„Dior – Designer of Dreams” – Egy lélegzetelállító utazás a divatház történetében
2019.06.20
Vannak olyan álmok, amiknek a megvalósítását
éveken keresztül tervezgeted, napról napra dolgozol a cél érdekében, és szépen
lassan eléred a célt. Vannak olyan helyek, ahová egyszer az életben
mindenképpen el szeretnél jutni. Útikönyveket lapozgatsz, blogokat olvasol, és
közben szorgalmasan gyűjtesz, hogy néhány év múlva a saját élményeidet
mesélhesd a barátaidnak. És vannak dolgok, amikért rajongsz, de sejted, hogy a
képes albumoknál és az Instagram és Youtube videóknál talán sosem kerülsz
közelebb.
A divat számomra éppen egy ilyen terület. Nekem nem a sztáros csillogásról, a
kifutók futószalagjáról és a nyers üzleti világról szól. A divat valódi
művészet. Egy szelet történelem, egy szelet hagyomány, lenyűgöző kreativitás és
a társadalom minden szintjének érzékeny szövedéke az iparművészettel. Vannak
tervezők, akik ruháikkal átírták a történelmet, akik kizökkentették a
társadalmat az addig megszokott kerékvágásból, és akik új szintre emelték az
öltözék fogalmát. Az általuk készített darabok nem tűnnek el az évtizedek süllyesztőjében,
hanem beégnek a kultúránk történetébe, és egy korszak szimbólumává válnak.
Pontosan ilyen tervező volt Christian Dior, aki a második világháború után
ruháival visszaadta a nőknek valódi lényegüket. Karcsú derekú szoknyáival,
kecses vonalú ruháival és virágos parfümjeivel kiemelte a hölgyeket a
világháború utáni nyomasztó szürkeségből. Hosszú évek óta tanulmányozom és
tanítom Christian Dior, munkásságát, követem a divatház alakulását, és minden
évben izgatottan várom, hogy a tervezők, hogyan tudják megőrizni és megújítani
az alapító hagyatékát. De legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy egyszer
testközelből csodálhatom meg a világ egyik leghíresebb tervezőinek munkáit!
Tavaly tavasszal érkezett a hír, hogy a Dior ház történetének retrospektív
kiállítása Londonba érkezik. A hír hallatán azonnal fogtam a naptárat, és piros
betűs ünnepé nyilvánítottam a kiállítás megnyitásának napját.
Több hónapnyi izgatott várakozás után végre
elérkezett az idő. Megvettük a repülőjegyeket, lefoglaltuk a szállást, és az
ezt követő napra a kiállítás minden jegye elkelt. "SOLD OUT" - és a megnyitó
még csak hosszú hetek múlva lesz. Sebaj! A honlap szerint minden nap nyitáskor
még kiadnak néhány jegyet arra a napra. Gondoltuk, hogy nincs veszve minden. Ha
kell, sátrat verünk a múzeum előtt. Elszántságban nem volt hiány. Addig is
óránként frissítettem a Victoria & Albert Museum oldalát, hátha érkezik egy biztató hír. A kiállítás meghosszabbítása egyáltalán nem vígasztalt minket, de
amikor megláttam a posztot, hogy áprilisra meghosszabbítják a múzeum
nyitvatartását, és újabb jegyeket tesznek fel, sikítva ugrottam fel az irodai
székből. Nem akartam hinni a szememnek, amikor megérkezett az email a
belépőkkel és a visszaigazolással.
Az élmény pedig minden várakozásunkat felülmúlta! A londoni kiállítás a
Dior-ház fennállásának 70. születésnapjára rendezett párizsi rendezvény
rekonstrukciója, kibővített verziója. A divatház alapítója szoros és különleges
kapcsolatot ápolt Angliával és a királyi családdal, így az itt töltött időszak
emlékére egy külön termet szenteltek Christian Dior angol vonatkozásainak és
alkotásainak. A tervező számára Nagy-Britannia a szabadságot jelentette, azt a
fajta tervezői kötetlenséget, amit az előírásoktól terhelt francia divat akkor
nem tudott számára biztosítani.
A látogatókat a párizsi Avenue Montaigne-on található Dior butik bejárata és a
"New Look" születését szimbolizáló 1947-es ruha - és annak újragondolt
változatai - fogadják. Az első termekben nyomon követhetjük a "New Look" születését,
a klaszzikus Dior-vonalak alakulását és az alapító 1957-ben bekövetkezett
haláláig tartó időszakot.
A kiállítás alapvetően tematikus elrendezésű
volt, így egymás mellett láthattuk az egyes tervezők alkotásait, azt, hogy ki
hogyan dolgozta fel a divatház alapítója által teremtett hagyományokat.
Lenyűgöző volt látni, hogy egy az 50-es években készült kreáció hogyan olvad
bele a későbbi korszakokból származó darabokba, és hogy az alapvetően különböző
stílusú és szemléletű tervezők alkotásai hogyan építik és alakítják a diori
tradíciókat az újabb korszellemhez és újabb stílusirányzatokhoz.
Érdekes, hogy a tervezők közül Marc Bohan és Gianfranco Ferré töltötték a
leghosszabb időt a tervezői székben, biztonsági játékukkal és az óvatos
vonalvezetésekkel mégsem sikerült igazán kiemelkedőt alkotniuk. A rebellis és
botrányairól híres John Galliano - akinek kiválasztása már önmagában is furcsa
döntés, hiszen az angol fenegyerek nem éppen visszafogott stílusáról híres -
barokkos túlzásaival mély nyomot hagyott a Dior-ház történetében. Kizökkentette
a konzervatív és a hagyományokhoz ragaszkodó céget az addigi kerékvágásból,
amire Christian Dior halála után még nem volt felkészülve, és zseniális
utódját, Yves Saint Laurent-t néhány kollekció után le is váltotta. Galliano anyaghasználatban
bővelkedő kreációival követte az alapítót, de a visszafogottság és a bájos
nőiesség már nem volt kenyere az angol fenegyereknek. Ruháiban keveredett a
túldíszítettség és a modern vonalvezetés, átlépte a hordhatóság határait, és bármelyik
terembe lépve azonnal megakadt az ember szeme egy-egy alkotásán. Az őt követő
Raf Simons ugyan nem lázadó angol, és abszolút tartózkodott mindenfajta
túlkapástól, mégis új szintre emelte a Dior nevet. Letisztult eleganciájával és
határozott vonalvezetésével a Dior bekerült a modern nő ruhatárába. Megmaradt a
nőies báj, de mögötte ott rejtőzik az erő, az önbizalom és a tudatosság, amit a
Dior-ház mostani kreatív igazgatója, Maria Grazia Chiuri tovább erősített saját
kollekcióiban.
A kiállítás fénypontja a bálterem, amely méltó emléket állít Christian Dior életművének és annak a szellemiségnek, amit a divatház évtizedek óta becsben tart és őriz. A csillogás iránti határtalan szeretet és az a színpompás fantázia, ami a Dior lényegét jelenti, mind ebben a teremben egyesül. A terembe lépve egy mesebeli világba kerülünk. A plafonról a falak mentén aranycsillám hullik, majd csillageső zúdul ránk, hogy a végén egy csodás tavaszi kert képében gyönyörködjünk a falra vetített ablakokon át. Körös-körül valódi ruhaköltemények, amiket még avatottak sem láthattak eddig sohasem. Charlize Theron ikonikus aranyszín ruhája, amit a J'adore parfüm kampányai során hordott. Az első ruhadarab, melyet John Galliano, mint a divatház művészeti vezetője tervezett 1996-ban Diana hercegnőnek, de megcsodálhatóak olyan alkotásai is, melyeknek a kiállításához is hat emberre volt szükség, - így külön elismerés jár azoknak a modelleknek, akik a kifutón vonultak végig ezekben a kreációkban.
"A divatot ebben a formában bemutatni, lehetőséget
ad arra, hogy új megvilágításba helyezzük" - mondja Chiuri. "A divat nem egy
kép, hanem egy élmény, és ez a kiállítás egy különleges élmény." [1] Nem csupán
különleges, hanem életre szóló élmény, melynek minden pillanata egy valóra vált
álom.
A kiállítás 2019. szeptember 1-ig látogatható a londoni V&A Museum-ban. Jegyek és egyéb információk:
https://www.vam.ac.uk/exhibitions/dior-designer-of-dreams
Képek forrása:
képgaléria: saját képek
Bea