Jazz lÉlek

A minap egy koncerten voltunk, leggyakrabban csak így ketten megyünk. Tombolunk, táncolunk, vagy éppen csak jár a lábunk a ritmusra. Annyi féle stílust, annyi féle zenét szeretünk. Bejártuk már a kemény rock és metál koncerteket, ráztuk a fejünket a reggae-re, ugráltunk a drum and bass lüktető ütemére, hajnalig ébren vártunk egy-egy techno estét, aztán lecsillapodtunk a jazz ritmusaira. Mindegy milyen a zene, minden stílusban találunk kimagaslóan tehetséges zenészeket, akik újat tudnak mutatni a maguk műfajában.
Legutóbb épp a Valentin napot töltöttük együtt, így ketten. Két óra jazz. Élvezem a zenét és közben szemlélődöm. Nézem az embereket, ahogy átjárja őket a ritmus, ahogy a trombitaszó pezsegteti a vért, ahogy a dob üteme diktálja a pulzust, ahogy a gitár pengeti a szívet. Körbe néztem a teremben, és különös, hogy pont ezen a napon, a szerelmesek napján számtalan emberrel telt meg a terem, akik egyedül jöttek, vagy barátnőkkel, barátokkal, persze néhány párral is, mégis volt bennünk egy közös.

Érdekes, ahogy az emberek átélik a zenét. A színpadhoz közel állt egy fiú, úgy tűnt, mint aki többet ivott a kelleténél, minden ütemnél dőlt jobbra-balra, a katartikus részeknél már-már euforikus őrjöngésben tört ki. Rá kellett döbbennem, hogy mindezt csak a taktus váltja ki belőle. Ez az ütemes zene egy egészen más dimenzióba küldte őt, ott volt egy másik világban ahol bármit kiadhatott magából. Irigyeltem ezt a szabadságot, a gátlások korlátokat szabnak bennünk, amit a zenével levetkőzött.

Magam mellé pillantva egy lányt láttam, hosszú virágos ruhája így télen különös választás, bár még különösebb volt a hozzá választott túrabakancs. Légies és súlytalan tánca magára vonta a figyelmet, ő pedig mit sem törődve a pásztázó szemekkel csak jól érezte magát. Átjárta a zene, a hangszerek párbeszéde vezette őt, ő volt a társa. Míg mi csak áhítattal néztük.

Kevés olyan pillanat van az életben, amikor mindent kizárva önmagunk lehetünk. Általában
odafigyelünk a mozdulatainkra, a kimondott szavakra, a viselkedésünkre. Sőt, néha még a
gondolatainkat is korlátok közé szorítjuk. A zene azonban képes felülírni ezt a folyamatos kontrollt.
Elragadja az érzékeket, és ahogy a ritmus belekapaszkodik a testembe, érzem, hogy élek.

Dóri